Az első szeretet-nyelv: az elismerő szavak.
Ki ne vágyna erre?
(Zárójelben jegyzem meg:
Magamat illetően apám kora gyermekkoromtól naponta rendszeresen hangoztatta: hülyegyerek vagy!
Olyannyira, hogy még felnőtt koromban is, haláláig – amikor én már csaknem elértem a negyedik X-et – ha elmondtam valamiről a véleményem, ami általában ellenkezett az övével, rám mordult: „Hallgass! Hülyegyerek vagy!”
Pedig imádott engem. Úgy látszik, az ő szeretet-nyelve ez volt.
Tehát én a saját bőrömön éreztem meg, milyen is valójában, ha az ember fiát vagy lányát nem értékelik.
Bocsássa meg nekem odaföntről, tiszteltem, becsültem, de a szeretet gépezetébe nálam egy kis porszem került. Inkább féltem. Nem kicsit. Nagyon.
Az önbecsülésem is rendesen ott van, ahová ezt évtizedeken keresztül tették.
Gondolom, vagytok ezzel még így egy páran!)
Ide tartozik még a biztatás is.
Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, mennyire fontos, hogy elismerő szavakat, dicséreteket, bíztatásokat adjunk még akkor is, ha nem közeli családtagról vagy ismerősről van szó, hanem egy távoli embertársunkról.
Nem kellene senkit a földbe döngölni!
Főleg fontos ez egy gyerek esetében. Életre szóló építést vagy rombolást tudunk véghez vinni a kicsi szívében-lelkében!
Mivel nem ezt szoktuk meg, sokszor nem is könnyű feladat ez!
Csípőből, észrevétlenül jön az éles, romboló kritika!
Pedig ha egy kritikát több dicséretbe építünk bele, és építő módon fogalmazunk meg, sokkal kedvezőbb hatást érünk el, és még csak nem is okozunk lelki sebeket.
Jó szóval, biztatással az egekbe lehet repíteni valakit. Akkor tudja kibontakozatni a benne rejlő értékes kincseket.
Gary Chapman a következőket tanácsolja könyvében:
- “Szánjunk rá egy estét, hogy házastársunk megoszthassa velünk álmait, vágyait és ambícióit. Ha figyelmesen hallgatjuk, legbensőbb titkai tárulhatnak fel előttünk. Próbáljuk beleélni magunkat az ő helyzetébe, s őszintén és szeretettel bátorítsuk őt törekvéseiben. Milyen konkrét segítséget nyújthatunk céljai eléréséhez?
- Értékeljük kommunikációs szokásainkat és stílusunkat. Kéréssel, javaslattal és útmutatással fordulunk társunkhoz, vagy követelés, ultimátum, sőt fenyegetés árad szavainkból? Ne feledjük, a szeretetre alapvetően a választás, a szabad akarat és az önkéntes szolgálat jellemző. Hogyan kellene változtatnunk közléseink stílusán.”
Bejegyzés jelentése